Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nemek közötti különbség

2009.07.17

Kutatások tanúsága szerint a férfi és a női agy észrevehetően különböző genetikai tervrajz alapján épül fel, ami számos anatómiai különbséget is eredményez.
Aki viszonylag hosszabb párkapcsolatban él, már nagy valószínűséggel levonta a következtetést, miszerint nem egy rugóra jár a nők és a férfiak agya. Ezt régebben a nemi hormonokkal, esetleg a társadalmi nyomások hatásaival magyarázták, mondván, hogy maga az agy alapvető felépítése és működése mindkét nemnél egyforma. Az utóbbi időben ezek a feltevések egyre kevésbé állják meg a helyüket. A kutatások tanúsága szerint a férfi és a női agy észrevehetően különböző genetikai tervrajz alapján épül fel, ami számos anatómiai különbséget is eredményez. Nem egyforma a neuronok kapcsolatrendszere és az idegsejtek között üzeneteket szállító kémiai anyagok sem. Mindez azt sugallja, hogy valójában nem is egy, hanem két különböző típusú emberi agyról kell beszélni.

Ez nem túl nagy öröm az agytudósoknak. Az agyról szerzett tudásunk olyan tanulmányokból származik, amiben a vizsgált alanyok, legyen az ember vagy állat, a hímek közül kerültek ki, márpedig ha csak egy kis része is ezeknek a tanulmányoknak nem alkalmazható a nőkön, akkor kijelenthető, hogy a kutatások jelentős része ingatag alapokon álldogál. Miért mellőzték a kutatásokból a nőket? A válasz az ösztrogénben és a progeszteronban rejlik, ami a női menstruációs ciklus során termelődik és megbonyolítja az eredmények értelmezését.


  Kép Ha sikerülne kidolgozni, hogy pontosan miben különböznek a nők, az számos régi rejtélyt megmagyarázna, például miért jellemzőbbek egyes betegségek egy adott nemre, és miért hatásosak bizonyos gyógyszerek az egyik nemnél, míg a másiknál alig van befolyásuk.

Régóta tudják, hogy vannak bizonyos különbségek a férfiak és a nők agya között, ez azonban többnyire csak a hipotalamuszra korlátozódott. Ez többek között az élelmiszer bevitelt és a szexuális viselkedést szabályozza, erre az agyterületre ugyanis nincs hatással az ösztrogén.

Az utóbbi évek eredményei azonban bebizonyították, hogy a hipotalamusz csupán a jéghegy csúcsa. Eleve az agy különböző szerkezeteinek viszonylagos méretei is eltérnek a két nemnél. Jill Goldstein, a Harvard Egyetem orvosi karának kutatója egy 2001-es tanulmányában munkatársaival 45 agyterületet mért meg és vetett össze egészséges férfiak és nők esetében. Azt tapasztalták, hogy a frontális lebeny részei, melyek a döntéshozási és problémamegoldási funkcióknak adnak otthont, az arányokat tekintve nagyobbak a nőknél, akárcsak a limbikus kéreg, ami az érzelmeket irányítja.

Más tanulmányok szerint ugyanez a helyzet a hippokampusszal, aminek a rövidtávú memóriában és a térbeli tájékozódásban van szerepe; feltehetően ebben keresendő, hogy a nők miért nem jeleskednek a térképolvasásban. A férfiaknál ezzel szemben nagyobb a parietális kéreg, ami az érzékszervektől beérkező jeleket dolgozza fel, valamint részt vesz a térérzékelésben, illetve az amigdala, ami a környezeti hatások által keltett érzelmeket, valamint a társadalmi és szexuális viselkedést kontrollálja. "Az a puszta tény, hogy egy szerkezet méretét tekintve is eltérő, funkcionális szervezeti különbségekre utal" - szögezte le Larry Cahill a Kalifornia Egyetem neurobiológusa.

Cahill bizonyítékokat talált arra, hogy nemünk azt is befolyásolja, hogyan használunk bizonyos agyterületeket. Agyleképező kísérleteiben egy nőkből és egy férfiakból álló csoport tagjainak érzelmi töltéssel rendelkező képeket mutattak, majd némi idő elteltével megkérték őket, hogy idézzék fel a látottakat. Mindkét csoport az amigdalához, a limbikus rendszer egyik részét alkotó mandula méretű neuron-nyaláb párhoz nyúlt a feladat megoldása érdekében. Érdekes módon azonban a férfiak az amigdala jobb, a nők a bal oldalát használták, sőt - vagy éppen ennek megfelelően - mindkét csoport más aspektusból idézte fel a képeket. A férfiak a szituációk lényegét
mondták el, míg a nők a részletekre összpontosítottak. Ez arra utal, hogy a két nem az érzelmi események információit rendkívül különböző módon dolgozza fel, más-más mechanizmusok alkalmazásával, mondta Cahill.
  Kép
 Ugyanez lehet a helyzet a fájdalom tompításához használt agyi kapcsolódások esetében is. Jól ismert, hogy a nők nehezebben viselik a krónikus fájdalmat mint a férfiak. Tény, hogy a nők többször veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat mint a férfiak, de ha ezt figyelmen kívül hagyjuk - mondjuk inkább, hogy többet törődnek magukkal, akkor is számos bizonyíték azt mutatja, hogy a nők - és a nőstény állatok - több fájdalmat éreznek mint a férfiak, vagy hímek.

Anne Murphy, az atlantai Georgia Egyetem tudósa azt próbálja kideríteni, miért van nagyobb hatással a krónikus fájdalom a nőkre. Kutatásának elsődleges célpontja egy fájdalom elnyomó kapcsolódás, ami az agy két területét, a periakveduktális szürkeállományt (PAG) és a rostralis ventromedialis nyúltvelőt (RVM) köti össze a gerincaggyal. Amikor ez a kapcsolódás egy fájdalom jel hatására aktiválódik, képes tompítani a fájdalmat egy endorfin kibocsátáshoz vezető láncreakció beindításával, ami opioid receptorokhoz kötődik és meggátolja a fájdalom jelet. "Ez a kapcsolódás a fájdalom csillapítás Mekkája az embereknél és az összes gerincesnél, ennek ellenére senki sem vizsgálta, hogyan működik a nőknél" - tette hozzá Murphy.

Végeredményről még nem lehet beszélni, a kutatónő munkája azonban több érdekes részeredményt hozott. A nők esetében a PAG és az RVM közötti kapcsolat sűrűbb mint a férfiaknál, Murphy kutatásai azonban azt sugallják, hogy ez az útvonal a nőknél nem aktiválódik a fájdalom fellépésekor. A kérdés tehát, hogy akkor miért nagyobb a nőknél és főként mi a szerepe? Erre jelenleg még nincs válasz, viszont Jeff Mogil a kanadai McGill Egyetem munkatársa úgy véli, megtalálta a női fájdalom kapcsolatrendszerét, vagy legalábbis annak egy részét.


Egerekkel végzett kísérleteiben kémiailag blokkolt egy bizonyos receptort, az úgynevezett NMDA-t, ami az egér PAG és gerincagy neuronjain található. Az eredmény az egerek esetében is ugyanaz volt, mint amit Murphy az embereknél felvázolt, a hím egereknél a receptor tompította a fájdalmat, a nőstényeknél viszont szinte semmilyen hatást nem hozott, tehát a nőstényeknél ezeknek a receptoroknak alig lehet valamilyen hatásuk. Az egerekkel végzett genetikai kísérletek azt sugallják, hogy a nőstények esetében a fájdalomcsillapításban egy másik receptor, a melanocortin-1 (Mc1r) egyik génje vesz részt, ami valójában a haj és a bőr színét szabályozza az embereknél, de kifejeződik a PAG-ban is. A nőstény egerek, melyeknél hiányzott ezeknek az Mc1r egy működőképes változata, kevésbé voltak képesek a fájdalom blokkolására, akárcsak a vörös hajú női jelentkezők, akiknél szintén hiányzik a funkcionális Mc1r gén, miközben a vörös hajú férfiaknak nincsenek ilyen gondjaik, mivel ők az NMDA kapcsolódást használják.


  Kép Bár még korai kijelenteni, de ha a nők más fájdalomcsillapító mechanizmussal rendelkeznek, az magyarázatot ad arra is, hogy a két nem miért reagál másként az opioid fájdalomcsillapítókra. Ezek hatásukban a morfinokra emlékeztetnek, kábító fájdalomcsillapítók. A nőknél jobban működik a nalbufin a morfinnal összehasonlítva, míg a férfiaknál fordított a helyzet, sőt, a nalbufin csak fokozza a fájdalom intenzitását. A felfedezések új fájdalomcsillapítókat eredményezhetnek, melyek hatékonyabbak lehetnek a nemek számára, Mogil azonban nem reménykedik gyors változásban. "Jelenleg nincs elég nagy és elég egyöntetű irodalmunk ezekről a különbségekről ahhoz, hogy az beindítson egy gyógyszerfejlesztést" - mondta.

Hasonló nehézségek állnak a mentális egészségfejlődés útjába. Ez a másik terület, amiről tudjuk hogy különbözőségek vannak a nemek között. A nőknél kétszer gyakrabban diagnosztizálnak depressziót mint a férfiaknál, agyuk jellemzően fele annyi szerotonint - a depresszióhoz köthető neurotranszmittert -termel. Az év elején Anna-Lena Nordström a stockholmi Karolinska Intézet részéről megállapította, hogy az egészséges nők több szerotonin receptorral rendelkeznek mint a férfiak, viszont kevesebb a szerotonin szállító fehérjéjük, melyek a szerotonin újrahasznosításában játszanak fontos szerepet. Azt még nem sikerült kimutatni, hogy ez a felállás egyes nőket hajlamosabbá tenne a depresszióra, Nordström azonban rámutat, hogy a szállító fehérjében rejlő különbözőségek a férfiak és a nők között különösen érdekesek, mivel ez az a terület, ahol az antidepresszánsok hatnak, és mivel bizonyított, hogy a nők jobban reagálnak a szerotoninra ható antidepresszánsokra.

A férfiak lehet, hogy kevésbé hajlamosak a depresszióra, de akad helyette más, jóval súlyosabb betegség, ami gyakoribb az erősebb nemnél. A fiúknál gyakrabban diagnosztizálnak autizmust, Tourette-szindrómát, diszlexiát, dadogást, figyelemvesztési rendellenességet és korai skizofréniát. Margaret McCarthy a baltimore-i Maryland Egyetemen azt vallja, hogy ezért a hormonszerű prosztaglandinok okolhatók, melyek az agy maszkulinizációjában, férfi jegyeinek kialakulásában segít nem sokkal a születés előtt vagy után. A prosztaglandinok gyulladást is okozhatnak, ezért McCarthy azt vizsgálja, hogy tevékenységük vajon képes-e gyulladást okozni fertőzés vagy bizonyos gyógyszerek hatására, sérüléseket okozva a fejlődő agyban.

Az a mód, ahogy a férfiak és a nők a drogok rabjává válnak újabb terület, ami rávilágíthat az agyban rejlő különbözőségekre. Míg a férfiaknál - feltehetőleg társadalmi tényezők hatására - majd' kétszer nagyobb a kokain fogyasztás valószínűsége, amikor egy nő nyúl a szerhez sokkal gyorsabban válik függővé, és súlyosabb állapotba kerülnek, amikor kezelésre jelentkeznek, vagy küldik őket. Jane Taylor, a Yale kutatója 2007-es tanulmányában azt írja, hogy mindez genetikai különbségekkel magyarázható, amit egerekkel végzett kísérletei támasztanak alá.

   Jill Becker, a Michigan Egyetemen szintén valami hasonlót talált. Patkányokat idomított, hogy dugják be az orrukat egy lyukba egy dózis kokainért és összehasonlította a nőstény és a hím patkányok kokain bevitelét. A kísérlet érdekessége volt, hogy a nőstény patkányok petefészkét eltávolították, illetve a hímeket is kasztrálták. Az eredmény azonos volt Tayloréval, azaz a nőstények voltak a nagyobb drogfogyasztók, azonban amikor a nőstények ösztrogént kaptak, bevitelük szinte megháromszorozódott.

Ez azt jelenti, hogy egy genetikai sérülékenység plusz a cirkuláló nemi hormonok együtt igen súlyos függőséghez veKépzethetnek. Azóta több tanulmány is megállapította, hogy a nőknél a kokainnak nagyobb hatása van, amikor ösztrogén szintjük magasabb, progeszteron szintjük viszont alacsonyabb. Suzette Evans a Columbia Egyetem orvosi és sebészeti karának tanára egy klinikai teszten dolgozik, ami azt vizsgálja, hogy a kokainfüggő nőknél hatásos kezelés lehet-e a progeszteron szint növelése.

Van még mit tanulnunk összegez Hannah Hoag, a New Scientist kanadai tudományos szerkesztője, azonban ahogy gyűlnek a bizonyítékok a nemhez köthető befolyásokra az agy szerkezetében és működésében, talán elindulhatnak a nemek biológiájához jobban alkalmazkodó gyógyszerek fejlesztései. Azonban mielőtt ez megtörténne, további kutatásokra van szükség, hogy felfedjék a férfi és a női, a hím és a nőstény agy közötti különbségeket. Az eddig felsorolt példák ellenére ez a kutatási terület igen elenyésző az agytudomány berkeiben.

Mogil, aki a fájdalomcsillapítást tanulmányozza, megdöbbenten áll a tény előtt, hogy a kutatóknak nem sikerül nőstény állatokkal elvégezni tanulmányaikat, különösen a fájdalom kutatásának területén. "Botrányos" - mondta. "A nők szenvednek leggyakrabban a fájdalomtól, mégis az alap fájdalom modell hím patkányok vizsgálatából ered. Minden évben nyilvánosságra kell hoznunk egy-két olyan tanulmányt, hogy egy korábbi kutatás által bizonyított hatások csak a férfiakra igazak. Egyszerűen félrevezetjük az embereket" - összegzett Mogil.

  Kép Végül pedig lássunk néhány tényt és tévhitet a két nemmel kapcsolatban: ne kérjünk útbaigazítást egy nőtől, tartják a férfiak. Az igaz, hogy a férfiak sokkal jobban eligazodnak egy térképen, de ne féljünk megkérdezni a nőket sem. Jó eséllyel ők is el tudják mondani merre kell mennünk, csupán egy másik módszert alkalmaznak. Hippokampuszukból előrántva fizikai támpontokat fognak adni, mint egy pékség, postahivatal, vagy valamilyen butik, ami alapján elnavigálhatunk a keresett helyre.

A nők ezzel szemben gyakran vetik a férfiak szemére, hogy nem eléggé érzelmesek. A férfiak lehet hogy nem emlékeznek például a mézeshetek nagy érzelmi megnyilvánulásainak részleteire, de ezzel gyakorlatilag vége is a két nem közötti különbségeknek. A nők egyszerűen jobbak az érzelmi események részleteinek megjegyzésében, mivel  rá van hangolódva ezek eltárolására. Sokan tartják úgy, hogy a nők beszédesebbek mint a férfiak, sőt a modern folklór szerint közel háromszor annyit beszélnek. Ez sem igaz, a nők és a férfiak naponta átlagban egyaránt 16 000 szót mondanak.

Forrás sg.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.