Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karácsonyi szél

2008.11.24
Karácsonyi szél

Kalácsillatú: jön a csengő tél, hátán hóbatyu. Hetyke szelek szélbicskája, ha a batyut kilyukasztja: havas lesz a karácsony. De ha nem éles a bicska: nem lesz fehér karácsony. " Így mondogatták hajdan gyerekkoromban. Én pedig vártam-lestem a vándorköszörűst, mikor fordul be az utcánkba, s kiáltja reszelős hangján: - Itt a köszörűs! De a köszörűs másfelé járt, vagy megfázott, s valahol az ágyat nyomja: helyette csak a betlehemesek járták a várost, éles, kántáló gyerekhangjuk nem szorult a köszörűsre, pedig napestig zengték a betlehemi énekeket. -Állj közénk, segíts garast gyűjteni! -kértek a korom bajszú pásztorok. -Bárányhimlőbe esett Boldizsárunk, jó királyunk. Gyere hozzánk Boldizsárnak! - rimánkodott a két szegény, magára maradt napkeleti király: Gáspár és Menyhért. - Más a dolgom- feleltem, és nem álltam be korombajszú garasgyűjtőnek, aranypapír koronás harmadik királynak, keressenek mást Boldizsárnak. Elővettem a bicskámat, s egy teljes napon át fentem, köszörültem. Annyi szikra szállt közben, amennyi a legcsillagosabb éjben sem akad. A karácsonyi szélnek fentem, mert nem találtam eléggé élesnek, metszőnek. Másnap látástól vakulásig a késdobálást gyakoroltam a fáskamra deszkaajtaján, harmadnapra úgy megügyesedtem, hogy akár cirkuszi késdobálónak is felcsaphattam volna., és úgy vágtam a szélbe a késem, hogy estére leesett a hó. Reggel térdig érő hóra ébredtem: fehéren köszönt a világra Ádám-Éva. Büszkén düllesztettem ki a mellem, hiszen ezt a csodát neken köszönhette a világ! Ó, bár ne düllesztettem volna olyan nagyon a mellkasom: délre elolvadt a hó, a nagy fehérségből zubogó áradat támadt, s én elsírtattam szélbe hajított bicskámat. Tán jobb lett volna, ha korombajszú pásztornak csapok fel, vagy aranypapír koronás Boldizsár királynak...Bíz mindmáig is sajnálom, hogy sosem szegődtem el betlehemesnek. A kalácsillatú karácsonyi szél sem tudott megvigasztalni, hiszen fehér karácsonyra vágytam. Bánatomat csak a gyertyafényes karácsonyest fújta el, és a feket karácsony fekete éjszakáján olyan havas világot álmodtam, hogy még húsvétkor is száncsengők csilingelése csengett- bongott a fülemben. Piros alma, mézes dió mogyoró harmadnapra mégis leesett a hó. S nem olvadt el egy-kettőre, megmaradt hosszú időre, mert a szelek, hetyke szelek élesre köszörülték szélbicskájukat, és jókora lyukat vágtak a tél hóbatyuján. (Tordon Ákos: Szélbicska)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.