Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010.06.14

Ezt a történetet saját környezetemből tapasztaltak alapján írom.Nincs publikálva sehol és nevén sem lesz nevezve akiről a történet szól.Valós személyről van szó akit most nevezzünk Angyalkának.

Előzmények:

Angyalkát mikor megismertem boldog házasságban élt párjával és két szép leányukkal.Fiatalon kötöttek házasságot engedéllyel.Együtt dolgoztunk,párja is ugyan azon a munkahelyen.Vidáman nevetve teltek múltak a napok hónapok évek,összejártunk barátkoztunk sok közös programot szerveztünk.A nagyobbik leány férjhez ment kis unokájuk született,az öröm határtalan volt.

Ami ezután történt:

Angyalka egyik reggel egyedül jött munkába,csodálkoztam is hisz tudtam nem kért szabadságot párja.Mikor rákérdeztem sírni kezdett ekkor láttam először sírni.Párja kórházba került mert rosszul lett,délelőtt kaptuk a szomorú hírt,hogy meghalt,38-éves volt.Ami ezután következett az maga volt a rémálom.Mély depresszióba esett Angyalka,hosszú hónapokon keresztül még otthonából sem mozdult ki,semmi és senki nem érdekelte,orvosi kezelés alatt állt.Eljött a nap mikor bizonytalanul munkába állt ismét,de senkivel nem beszélt,csak igen-nem válaszokat lehetett csak hallani tőle.Sajnáltam és azon gondolkodtam hogyan lehetne visszazökkenteni a korábbi kerékvágásba a történtek után.Megjegyzem már egy évvel későbbi időpontban járunk.Ekkor elhatároztam,kicsit félve megkérdeztem volna-e kedve plusz munkát vállalni a rendes munkaidő után.Meglepődtem mikor igent mondott,együtt jártunk nap mint nap,és sokat beszélgettünk,és mindent megvitattunk kielemeztünk mindent és mindenkit.Sok sok éven át jártunk így együtt dolgozni,de a gyógyszert szedte rendszeresen,míg lassanként lecsökkentette a felére majd a negyedére,és egyszer végleg abbahagyta,és már nincsen szüksége rá.A család is gyarapodott azóta már hat unokája van,leányával él együtt.

Az én megjegyzésem:

Én úgy gondolom a munka,a család,a barátok mind-mind segitségére voltak,hogy a depresszióból meggyógyuljon véglegesen.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Segítsünk az arra rászorulóknak!

(Ildikó, 2010.11.27 20:53)

Köszönet, hogy segítettél az arra rászorulónak!
Remélem, akik elolvassák a történetet, elgondolkoznak és segítenek szintén embertársaikon, mert bőven vannak.
Segítsünk egymásnak!